SÁG HEGY

A SÁG HEGY KIALAKULÁSA
A Ság hegy egy öt és fél millió éves bazaltvulkáni tanúhegy, mely színes folyamatok eredményeként alakult ki. A Ság létrejötte négy szakaszra bontható.
Az első szakaszt heves robbanások jellemezték a víz jelenlétének köszönhetően. Öt és fél millió éve a mai Kemenesalja területén mocsarak, lápok húzódtak. A felszínfelé törekvő kőzetolvadék találkozott a talajvízzel, víz felforrt és vízgőz képződött a felszín alatt. A vízgőz sokkal nagyobb térfogatú a folyékony víznél, emiatt nagy nyomás alakult ki a felszín közelében, ez vezetett a nagyméretű robbanásokhoz. A robbanások következtében a kőzetolvadék kisebb nagyobb darabokra hullott szét. A különböző törmelékek gyűrű alakban rakódtak le a kitörés pontja köré, egy tufagyűrű alakult ki. A tufagyűrű anyagában különböző rétegek fedezhetők fel, melyek a különböző erősségű robbanásokról tanúskodnak.
A második szakasz folyamatait már nem a víz jelenléte befolyásolta. A tufagyűrű belsejében hét kürtő nyílt, melyekből kisebb robbanásokkal lávatűzijátékok törtek a felszínre. A hét kürtőből hét salakkúp fejlődött. A kúpok anyagát bazaltsalak alkotta, mely a magmakamrában felgyűlő nagy mennyiségű szén-dioxid gáz által befolyásolt robbanásokkal jött létre. A felszínre került lávacafatok üreges szerkezetűek voltak, ugyanis vízgőzbuborékok préselődtek a belsejükbe. A kisebb-nagyobb üregek megszilárdulást követően is megőrződtek a salakban.
A harmadik szakaszt szintén a gázok jelenléte befolyásolta. Ekkorra csökkent a magma gáztartalma, emiatt a lávatűzijátékos működést felváltották a kisebb robbanásokkal járó lávaszökőkutak. A felszínre kerülő láva már nem hullott szét apró darabokra, hanem nagyobb cafatokban maradt. Az egymásra hulló nagyobb lávafoszlányok egymásba olvadtak és lávafolyásokat képeztek.
A hegy kialakulásának utolsó szakaszában a lávafolyások feltöltötték az első szakaszban kialakult tufagyűrű belsejét, végül egy lávató alakult ki.
A lávató anyaga lassan, hosszú idő alatt szilárdult meg. Először a felszíne hűlt ki, sokszöges hálózatban felrepedt. A megszilárdulás folyamata során ez a sokszöges repedésrendszer a felszínre merőlegesen lehatolt a lávatest legaljáig. A lávató teljes kihűlésével hasábos elválású bazaltkőzet, bazaltorgonák alakultak ki, melyek a hegy bazaltsapkáját képezték
Az évmilliók alatt a természet külső erői lepusztították a vulkán környezetét, azonban a kemény bazaltkalap ellenállt. A tufagyűrű puha anyagát és az üledékes kőzeteket a szél, a víz és a fagy lepusztította, elszállította területről, ellenben a bazaltkalap megmaradt. Végezetül egy csonkakúp formájú vulkanikus képződmény, tanúhegy jött létre.
És honnét tudjuk mindezt? A közel 50 évig zajlódó bányászat eltávolította a hegy gyomrát, feltárva ezzel a különböző vulkanikus folyamatok megszilárdult nyomait. A geológiai tanösvényt végig járva részletesebben is megismerhetjük a Ság kialakulásának történetét.
http://sag-hegy.hu/geo.php

BÁNYÁSZAT
A Ság hegy bazaltjának felhasználása egészen az őskorig nyúlik vissza. Ebben a korai időszakban még nem volt nagy mértékű a kőfejtés, inkább csak a hegy pereméről leomlott köveket használták fel.
Nagyobb tömegű és tervezett kőfejtés elsőként a római korban végeztek. Ekkor nagy mennyiségű bazaltot szállítottak el a Ságról és például a Borostyánkő út építéséhez használták.
Azonban a XX. századik a bányászat mértéke és a hegyre gyakorolt hatás elhanyagolható volt, csak alkalmi kőfejtések történtek. A század első évtizedében vált szükségessé egy nagyüzem kiépítése, hiszen csak ez tudta biztosítani az egyre fokozódó út- és vasútépítésekhez a nagy mennyiségű kőzetet.
A Ság hegyre a kedvező földrajzi elhelyezkedése, jó minőségű bazaltja és celldömölki vasúti csomópont közelsége miatt esett a választás.
1909-ben alakult meg a Sághegyi Bazaltbánya Rt., mely a termelést 1911-ben kezdte meg. A bánya legfontosabb nyersanyaga a tömör bazalt volt, de kismértékben bazalttufát is bányásztak. A bazalt törmeléket út-és vasútépítési célokra hasznosították, míg a jobb minőségű kőzettömböket faragást követően városi terek burkolására használták. A tufából – könnyű megmunkálhatósága révén – falazókövet készítettek és a hegy környezetében használták fel.
A bányaudvarok a hegy keleti oldalán nyíltak. Itt helyezkedett el a telep, a feldolgozó és más üzemi épületekkel. Külszíni bányászat folyt. A bányában több fejtési szintet hoztak létre, az északi oldalon voltak a nagyobbak: az alsó, a középső és a felső bányák. A déli oldalon kisebb kiterjedésű bányákat nyitottak. A legjobb minőségű, hasításra is alkalmas bazaltot az alsó és középső bányaszinteken nyerték. A bányászat előrehaladtával mélyebb fejtési szinteket is kialakítottak.
A kőzetet robbantásos módszerrel fejtették. Az így nyert törmeléket minőség és méret szerint osztályozták és csillékkel szállították a hegy lábához. A bánya területén keskeny nyomtávú vágányhálózat volt kiépítve, mely két párhuzamos fővágánnyal rendelkezett. Ezekből az egyes termelési szintekre munkavágányok vezettek. Az egyik fővágányon a megpakolt, a másikon az üres csillék haladtak, így kerülték el a torlódást. A hegy lábánál vasúti kocsikba rakták a bazaltot és vasúttal szállították felhasználásuk helyére.
Az 1930-as évek végére már kezdtek kifogyni a legjobb minőségű bazaltkészletek, de még a II. világháború alatt is jelentős kitermelés folyt. A bánya 1957-ben zárt be. A bánya gépeit, eszközeit az uzsai bazaltbányába telepítették át. A hátra maradt bányaépületek jelentős részét elbontották.
A bányászat következtében a Ság hegy jelentősen átalakult. Az egykor 291 méter magas tanúhegy 12 méterrel lett alacsonyabb. Teljesen letermelték a hegy bazaltsapkáját, 90 méter vastagságú kőzetet tüntettek el.
További érdekességek a bányáról: http://sag-hegy.hu/bazaltbanya.php

SZŐLÉSZET ÉS BORÁSZAT
A Ság hegyen a rómaiak telepítették meg először a szőlőt. A környéken fellelt leletek bizonyítják, hogy már ebben a korban szőlészettel hasznosították a hegy kedvező adottságú területeit.
1642-ből származik első írásos emléke a szőlőhegynek. A legfontosabb szőlészettel kapcsolatos írásos emléke a Ság hegynek az 1743-ból származó és 12 fejezetből álló "Sági Hegységnek Törvényei", mely az ország legrégebbi, szőlőgazdálkodással kapcsolatos jogszabálya. A ma sok helyen szigorúnak tűnő törvényből kitűnik, mennyire nagy becsben tartották a szőlőt a régiek.
Szintén írásos emlék bizonyítja, hogy Otto von Bismarck, a német "vaskancellár" kedvenc itala is a sági volt, melyet egy bécsi császári látogatáson kóstolt meg, és soha többet nem akart mást inni. Étvágytalanságát is ezzel gyógyította. Gyógyborként is ismert volt: ez időkben több európai patikában árulták a sági bort Sagweiner néven, főként gyomor - illetve étvégyjavító, és vesetisztító hatásáért. A helyi köznyelvben gyakran "vesemosóként" emlegetik.
A filoxéra-vész, a bányászat és az átalakult birtokviszonyok következtében az évszázadok során több szőlőfajtát is telepítettek a Ság hegyre, így napjainkra nincs egységesen elterjedt szőlőfajta. Ma a legjellemzőbb az olaszrizling.
A Ság hegyen jellemzően száraz, fehér borok „teremnek”.
http://sag-hegy.hu/szolo.php

TRIANONI EMLÉKMŰ
Hazánk legmagasabb napjainkra fennmaradt Trianoni emlékműve, melyet 1934-ben adakozásból és a bazaltbánya tulajdonosának nagylelkű adományozásból építették fel a trianoni békeszerződések emlékére.
A tanúhegy tetején álló emlékkereszt már messziről látszik. Az építmény sziklatalapzata 10 méter magas és ez fölé magasodik a 19 méter magas kereszt. Az emlékművet Halászy Jenő és Berzsenyi Miklós tervezte, az alapanyagát a bazaltbánya biztosította. A kereszten található emléktábla a következő felirat szerepelt: „Nagymagyarországért Kemenesalja népe MCMXXXIV.”A felirat miatt a kommunizmus idején csaknem megsemmisítették az emlékművet, azonban a kőtáblát átfordították és a „Szabadság” szót vésték rá, így megmenekülhetett az elbontástól. A rendszerváltást követően visszaállították eredeti állapotába az emlékművet.
http://vulkansag.hu/oRoKSeGuNK/Emlekhely/Celldomolk57.html

SÁG HEGY ÉLŐVILÁGA
A 279 méter magas tanúhegy különleges élővilággal rendelkezik, mely az alapkőzetnek és a lejtésviszonyoknak köszönhető. A meredekebb hegyoldalon sokkal nagyobb a napsugarak beesési szöge, ami által a hegyen sokkal melegebb és szárazabb (mikro)klíma alakult ki. Ezt a hatást tovább fokozza a sötét színű bazalt is, mely a nap melegét elnyeli és hosszú ideig kisugározza. Tehát a Ság hegy a szárazságtűrő és melegkedvelő élőlények otthona.
1975-ben a hegy különleges geológiai értékeinek és élővilágnak védelmére hozták létre a Sághegyi Tájvédelmi Körzetet, mely az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság kezelése alá tartozik. A hegy teljes területe védett, a felső része pedig fokozott védelem alatt áll. Továbbá a Ság hegy Natura 2000 terület is, tehát részét képezi
az Európai Unió ökológiai hálózatának.
A Ság növényvilága eltér a környezetétől, a Kisalföld növényvilágától és a Bakony növényzetével mutat rokonságot, külön flóraszigetet alkot.
A hegy felső részén a száraz élőhelyek jellemzők.
A karsztbokorerdőket kis méretű fák és cserjék alkotják. A fák közül megtalálható itt a molyhos tölgy, a mezei juhar, a mezei szil és a vadkörte is, melyek a sekély és köves talaj miatt kicsire nőnek. A cserjék közül pedig kökénnyel, vadrózsával, ostormén bangitával találkozhatunk.
A lejtősztyepprétek olyan füves élőhelyek, melyek a karsztbokorerdők felnyíló foltjaiban alakultak ki. Itt él a hegy néhány védett növényfaja, mint a nagy ezerjófű,
a tarka nőszirom és az árvalányhaj. A hegy felső részén nagy számban virágzik a halványlila virágú ékes vasvirág, mely a bányászat miatt szaporodott el a Ságon.
A sziklagyepek a köves-sziklás, kis termőtalajjal rendelkező részeken alakultak ki. Itt élnek a varjúhájak, mint a fehér varjúháj, melyek a megvastagodott levelükben raktározzák a vizet. Erre azért van szükségük, mivel a vékony talajréteg gyorsan kiszárad.
A tanúhegy állatvilága is rendkívül gazdag.

Sok rovarfajjal találkozhatunk, mint például imádkozó sáskával, nagy szarvasbogárral, cincérekkel. Több lepkefajt is megfigyelhetünk, mint a nappali pávaszemet, a fecskefarkú lepkét, a csíkos medvelepkét és hazánk egyik legnagyobb pillangóját, a kardoslepkét is.
A hegy száraz gyepjeiben egy nagyon ritka és színes pókfaj is él, ez a bikapók.
A meleg sziklás részek kedveznek a hüllőknek is, melyek közül nagy számban fordul elő a hegyen a fürge gyík és a rézsikló.
Gazdag madárvilággal rendelkezik a Ság hegy. Sok énekesmadár él itt, például a vörösbegy, az erdei pinty, a fülemüle, a fekete és énekes rigó. Gyakran láthatjuk a hegytető felett átrepülni hazánk legnagyobb énekesmadarát, a hollót is, mely költ is a tanúhegyen.
A ragadozó madarak közül a héja, a karvaly és a vörös vércse gyakran látható. Éjjel pedig gyakran hallatja hangját az erdei fülesbagoly. Néha a vándorsólyom is megpihen a hegyen.
Ritka téli vendég a hajnalmadár, mely a függőleges sziklafalakon keresi táplálékát.
Az emlősök közül a denevérek emelhetők ki. A bánya által létrehozott mesterséges sziklarepedésekben, a hegy pincéiben számos denevérfaj telepedett meg. Ezek közül kiemelendő az alpesi denevér, amely a közelmúltban kezdett el hazánkban is terjeszkedni a dél-európai területekről. Magyarországon elsősorban épületekben telepszik meg, azonban a Ság hegyen valószínűleg a sziklarepedésekben húzódik meg, illetve szaporodik is.
A hegyen gyakori a mogyoróbokrok termésével táplálkozó, éjjel aktív nagy pele és a nappal aktív európai vörös mókus.

KEMENES VULKÁN PARK

CELLDÖMÖLK